Elmentél életed legszebb korában, itt hagytál bennünket bús árvaságban

Elmentél, búcsúzni időd nem volt már, hiába várunk, nem kopogsz soha már

Elvitted a fényt, a mosolyt, csak egy sugarat hagytál, a szép emlékedet

Arra nem gondoltál, hogy engem itt hagytál

Az élet fájdalom, itt az örök nyugalom

Az igazak emlékezete áldott

Az ő szive megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik

Az örök elválás fájdalmával emlékezünk

Az Úr az én pásztorom

Az Úr énnekem őriző pásztorom

Az Úr megőrzi a ti lelketeket

Bánatunk végtelen, mert Itt hagytál, bennünket hirtelen

Béke hamvaira

Béke hamvaira. Kegyeletük jeléül emeltették hálás gyermekei

Béke lengjen drága hamvai felett

Béke lengjen hamvai felett

Béke lengjen sírhalmán

Béke poraikra

Béke poraira! Hálás kegyelet jeléül állította hü bánatos neje

Béke veletek.

Bimbó voltál édes kis gyermekünk, mikor a halál elrabolt tőlünk

Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg

Boldogok, akiknek szivük tiszta, mert ők az Istent meglátják

Búcsú nélkül mentem én el tőletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek

Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon kettétört életed

Csak az hal meg, akit elfelednek, örökké él, akit nagyon szeretnek

De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te leszel

Drága szép emléked örökké közöttünk él

Édesanyánk nyugodj békében

Édesapánk viszontlátásra, Édesanyánk viszontlátásra

Egy tragikus pillanat ölte meg szivedet, amely nem ismert mást csak a szeretetet

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott

Eleted hajnalán letört a halál, ejtsen könnyet érted ki e sírnál megáll

Életed úgy múlt el mint egy pillanat, de emléked szívünkben örökké megmarad

Életed e világon véges, végére már csak a számvetés marad

Elfáradtál az élet tengerén, pihenj csendben a föld lágy ölén

Te voltál a szemünk fénye csillaga, Jézuskának kicsi kis angyala

Te voltál életem segítőtársa, szerető szívemnek kinyíló virága

Téged kereslek, utánad vágyom, nem hiányzott így még senki a világon

Temető csendje ad neked nyugalmat, szívünk bánata örökre megmarad

Tiéd a csönd, a nyugalom, miénk a könny, a fájdalom

Utat mutatsz, mert szívünkben mindörökké létezel

Vidám arcod nem látjuk többé, de drága emléked szívünkben él örökké

A jó szülőket feledni nem lehet, míg élünk ide hív a szeretet

Adjon neked az Úr örök nyugalmat és békességet

Aki szeret, az soha nem feled, mert te túléled az őszt és a telet

Áldás emlékére

Áldás és béke drága poraira

Áldás és béke hamvaidra

Áldás poraikra

Áldás reájuk

Áldott e hant, mely fölött a hitvesi és gyermeki szeretet lebeg

Áldott legyen emléke

Állni soká fog e kő, hamarabb elporlik azonban, mint lelkünkben ama bánat, amelyet okoz

Álmodtál egy öregkort, csodásat és szépet, de a betegséged mindent összetépett

Aludni fogsz s nem lesznek álmaid. Aludni fogsz és nem lesz több reggeled.

Ami neked csend és nyugalom, az nekem örökös fájdalom

Angyal lettél ez az egy vigaszunk, imádkozzál érettünk, korán letört virágunk

Nélküled üres a ház, lelkünk nyugalmat nem talál

Nem fogjuk többé elfáradt kezedet, nem simogatjuk őszülő fejedet

Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán.

Nincs szó, mely híven fejezhetné ki fájdalmamat, nincs szó, csak könny

Nyíljatok a sírján, halványsárga rózsák, zengjetek éneket, énekes madárkák

Nyugodj békében

Nyugodjatok békében

Pihenésed legyen édes

Pihenj csendesen

Reményünk csillagát fedi e sírhalom, emlék keresztje rá szülői fájdalom

Segítő szavad őrökké halljuk, dolgos kezed érezzük

Sírját e márvány, emlékét tettei őrzik

Sok szenvedés és hosszú igen nagy fájdalmak útján érkeztem ide

Sokat küzdöttél, sokat dolgoztál, majd sokat szenvedtél, de emléked szívünkben örökké él

Számunkra te soha nem leszel halott, őrökké élni fogsz, mint a csillagok

Szeretettel emlékszünk

Szeretetünk örökké él szívünkben

Szeretetünk örökké veled marad!

Szerető szíve pihen a föld alatt, minden érted hulló könnycsepp nyugtassa álmodat

Szerető szíved nem dobban már többet, vigasztaló szót nem kapok már Tőled

Szeretteim, én már elmegyek, küzdöttem, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet, Isten veletek

Sziveteket ne eméssze fájdalom, vigasz legyen, hogy örökké álmodom

Szívük nemes volt, kezük dolgos, életük nehéz volt, álmuk legyen boldog

Találkozunk ott, ahol a szív nem fáj

Távozásod örökre összetörte szívünk, mert rajongva szerettünk drága gyermekünk